Cádizi Egyetem

Igény jeletkezett az itteni egytem bemutatására is, így most ennek megpróbálok eleget tenni.

A Cádizi Egyetem központja (akármilyen meglepő is) Cádizban van. A Rektori iroda Cádiz sétálóutcáján van, egy szép díszes épületben. De ezt az épületet még csak kívöülről láttam, a cádizi kapmusz oktatási épületei Cádizban az óceánparton helyezkednek el.

Egész pontosan a Facultad de Filosofía y Lengua, ahol egy tárgyat hallgatam, egy gyönyörű parkkal szemben van (Parque Genovés). Itt nagyon érdekes csavaros fákat láthatunk, valamint egy barlangot is megépítettek, amelynek a tetejéről csodálatos kilátás nyílik az óceánra.

A Cádizi Egyetemnek 4 kampusza van: Algecirasban, Puerto Realban, Cádizban és Jerez de la Fronterában. Én legtöbbet a jerezi kampuszon jártam.

A jerezi egyetemi épületek a külvárosban találhatók, közel a városi stadionhoz (Meg kell említenem, hogy Jerez focicsapata jelenleg a spanyol másodosztály első helyezettje - Hajrá Xerez! http://www.xerezcd.com/ ). Az egész komplexum egy teljesen új területen nyitotta meg kapuit 2004 szeptemberében.

A termeket a legmodernebb berendezésekkel szerelték fel, légkondícionáló, elektromosan mozgatható táblák, két projektor minden előadóban, hogy jobb és bal oldalról is láthassák rendesen a hallgatók ...



Summa summárum, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy látogasson el Jerezbe, és ha már ott jár, nézzen be az egyetem területére is. Így kell kinézni egy egyetemnek!

Dublin két és fél nap alatt

Egy hajnali Sevilla-Dublin járat után kicsit fáradtan érkeztünk meg Dublinba. Jerezből a vonatunk 7:35-kor indult, amihez már el kellett indulnunk otthonról 6:50-kor.

Dublinban jobb idő várt minket, mint amire számítottunk, 16 fok, eső sehol ... A délutánt én hasznosan töltöttem el, kipihentem a nappaliban a kanapén alva az út fáradalmait.

Vasárnap már kezdődött is a környék érdekes helyeinek felfedezése. Legelőször a közeli tengerpatra mentünk, ahol nagyjából öt kiló kagylót szedtünk (akkor már láttam, hogy most már biztosan nem férünk be a poggyászba hazafele!). Ezután Portmanockba (bár értelmesebb név a Portmanók lenne - kikötőben lakó alacsony emberekről kapta nyilván anevét) mentünk. Ennek a helynek az a különlegessége, hogy a kikötőben fókákat lehet látni. Hirtelen ilyesztő látni ezeket a kedves állatokat ... Ennyire északon lennénk már?!?

A helyiek úgy látszik néha összetévesztik a tengerpartjukat a mediterrán fürdőhelyekkel, mert viszonylag gyakran lehet látni fürdőző embereket (lehet, hogy csak azért fürdenek, hogy nehogy úgy érezzék, mint ahogy én, hogy Dublin tengerpartja szép, csak kicsit haszontalan).

A botanikus kertben folytattuk utunkat, itt megnéztük a szelíd mókusokat, akik egészen közel merészkedtek hozzánk.

Az estét a Temple Barban fejeztük be. Nagyon kellemes volt most is az élő zene, és most is nagyon sokan voltak, ennek ellenére a színpad előtti első asztalnál ülhettünk.

A hétfői napunk lazábbra sikerült. Hogy egy kis kultúrát is magunkba szívjunk, a Dublini Szépművészeti Múzeumban kezdtük a napot. Ezután a kihagyhatatlan Blanchardstown Bevásárlóközpont következett, mjad este még a közelben levő élményfürdőben úsztunk, csúszdáztunk egy keveset.

Elefánt, zsiráf, Mákkmámimi ...

Jerezben, nagyjából 10 percre tőlünk - Orsiékkal 50 perc :) - található a jerezi állatkert. Nagyszerű időtöltés, mindenkinek ajánljuk. Az egyik legérdekesebb dolog számomra Buba etetése volt. Buba az elefánt, és hatalmas, ahogyan az összes elefánt. Emiatt nem is lehet csoda, hogy 25 év kellett ahhoz, hogy összeszedjem a bátorságomat az elefánt etetéséhez. De most végre sikerül! A hitetleneknek itt egy fénykép ... Egyébként Heni, Orsi és Bence is etette Bubát.

Egész közelről láttunk zsiráfot is.

Bence kedvenc állatáról se feledkezzünk meg. Ő Mákkmámimi. Vagyis inkább Mákmámimi egyik változata, Hegyi Mákmámimi. Ugyanis Mákmámiminek nevezte el Bencus Mekk Mestert.

Micsoda öröm volt a mesékből ismert ezermestert viszontlátni az állatkertben is!

A kellemes állatkerti élményekhez hozzátartozik a jerezi kellemes időjárás (26-28 fok), valamint a pálmafák, mediterrán növények is.

Újra Jerezben

Két hetes otthon tartózkodásunk után immár megint Jerezből köszöntünk mindenkit. Az utazásunk Budapestről nagyon kellemes volt, milyen is lehetne két repülőút ... :) Barcelona mellett aludtunk egy napot, ahol egész kellemes tavaszias idő köszöntött minket.

Itt Jerezben a nyár várt ránk, tegnap délután 1/2 6-kor, mikor kiléptünk a Vueling légitársaság Airbus 320-as repülőjéből. A 28 fokos meleg erőteljes vetkőzésre késztetett minket, le a kabát, le az ing ...

Most éppen a ház tetején napozgatunk, és élvezzük a 30 fok feletti hőmérsékletet. Holnap kénytelenek vagyunk lemenni az óceán partjára, mert ezt másképp már nem lehet bírni. :D

Európai körkép az aktuális időjárásról:
Budapest felhős 15 fok
Dublin felhős 14 fok
Mainz felhős 11 fok
Jerez de la Frontera szikrázó napsütés 30 fok
A végén egy közérdekű közlemény a hozzánk érkezőknek: nyári ruhát, naptejet senki se felejtsen el hozni!

Egy nap, két főváros

Jerez de la Fronterába az eljutás nem éppen a legegyszerűbb dolog (legalábbis Budapestről, mert Madridból, Barcelonából nagyon egyszerű), így úgy gondoltuk, hogy ha már nincs egyszerű dolgunk, akkor spékeljük is egy kicsit meg... Jerezből Madridba repültünk, hogy egy rövid kis madridi városnézés után tovább folytassuk utunkat Apuékhoz Dublinba.

A Jerez-Madrid repülőút a Spanair légitársasággal csodálatos volt, hiszen 8-9 km magasságból végig le lehetett látni. A madridi repülőtéren olyat tapasztaltunk, amit eddig még soha ... Egyszerűen elfelejtkezett a repülőtér üzemeltetője a gépünk érkezéséről. Beállt a repülő a folyosó mellé, de a folyosó csak nem akart a géphez közelíteni. Többen járkálták körbe-körbe a gépet a fejüket vakarva, míg a gép kapitánya felvilágosította az utasokat, hogy még egy kis időt várnunk kell, hiszen valami miatt elfelejtkeztek a gép érkezéséről...

Madridban megnéztük a főteret (Plaza Mayor), a Királyi Palotát, valamint a Nap teret is (Plaza del Sol), ahol a Tío Pepe jerezi borospince figurája köszöntött minket a madridi napsütésben.

Délután Madridból repültünk tovább Dublinba. Ezt az utat a Ryanair légitársasággal tettük meg. Ennek a társaságnak van pár furcsa előírása. Az egyik ilyen, amit máig nem tudok megértani, hogy az együtt utazók feladott poggyászának súlykeretét nem lehet összesíteni. Így mi három 15 kg-os poggyászt adhattunk fel. Emiatt a check-in pultok elött még át kellett pakolnunk a poggyászokat úgy, hogy külön-külön 15kg-osak legyenek.

Flamenco – a vér tüze

Jerezi ittlétünk egyik legkülönlegesebb élménye volt, hogy részt vettünk a minden évben megrendezésre kerülő Flamenco Fesztivál egyik előadásán február 29-én.
Ezen az estén a jerezi Villa Marta színház színpadán léptek fel kiváló művészek. Mujeres (Nők) című előadásban minden benne volt, ami a flamenco „érzésbe” beletartozik. 3 nő magával ragadó tánca (Merche Esmeralda, Belén Maya, Rocío Molina), 3 énekes lebilincselő hangja (Antonio Campos, Jesús Corbacho, Tamara Tañé) és 3 gitárművész káprázatos gitárjátéka (José Luis Rodríguez, Paco Cruz, Manuel Cazás). Külön érdekesség, hogy a 3 táncos 3 különböző segédeszközt használt fel, hogy táncát még különlegesebbé tegye, nevezetesen a jellegzetes spanyol kendőt, a legyezőt és a castañettát.

Egy kicsit a flamencoról:
A flamenco a spanyol népművészet külön ágaként a XVIII. század végén alakult ki a cigány közösségekben az alsó Guadalquivir-medence Cádiz és Jerez de la Frontera környéki területein.

A flamenco legegyszerűbb formája az ének (cante). A legjobb flamenco énekesek hangja rekedtes, mély, az igaz bánatot képesek kifejezni. Érezhető, hogy rendelkeznek azzal a bizonyos „duendével” (lélek, szellem), amely az előadást fenköltté teszi. Ennek elérésére órákig kell várniuk az énekeseknek, addig pedig hangszálaikat dohányzással és tüzes likőrrel hozzák formába. Ez a legtöbb embert nemhogy éneklésre, de még beszédre is alkalmatlanná teszi.

A legtöbb, Andalúziába látogató számára azonban az ének, a tánc, és a gitár varázslatos kombinációja jelenti a legnagyobb vonzerőt. Aki ide látogat, annak számtalan lehetősége van arra, hogy flamenco előadást láthasson. Nekünk nem is kell messzire mennünk, hogy az igazi flamenco hangulatba bele tudjunk kóstolni, a szomszédunkban lévő Damajuana bár vár minket kiváló flamenco előadásaival. (Most még ingyen borkuponunk is van, amit a Flamenco Fesztiválon kaptunk, ám nem sokáig….)

Míg Európa kevésbé nyugalmas területein szorgosan tevékenykedtek, dolgoztak az emberek, addig Andalúziában az itt lakók egy újabb fiesta pihentető napját használhatták ki február 28-án. Ez a nap ugyanis Andalúzia napja, amellyel az 1980-as népszavazásra emlékeznek, amivel a tartomány lakói egy hosszú küzdelem után kiharcolhatták a teljes autonóm tartományi státuszt.

De mit állnak meg itt, olvassanak tovább és ismerjék meg közelebbről Andalúziát! Irány a következő cikk!